Az óvodák/iskolák autonómiájának helyreállítása
1. Az óvodák/iskolák szakmai autonómiájának biztosítéka az általuk önállóan megalkotott és periodikusan felülvizsgált intézményi pedagógiai program és intézményi iskolafejlesztési terv. Mivel mindkét dokumentumhoz finanszírozási következmények kapcsolódnak, azokat az intézmények tulajdonosai hagyják jóvá.
2. Az intézmények szervezeti autonómiájuk körében, a jogszabályok által kijelölt keretek között, a tantestületek bevonásával a vezetők önállóan hoznak meg a tanulásszervezéssel, az intézményi szintű értékeléssel és egyéb szervezeti folyamatokkal kapcsolatos döntéseket.
3. A gazdálkodási autonómia tekintetében az intézmények számára megállapított költségvetések keretei között a vezetők önállóan hoznak a pénzügyi gazdálkodás és a humánerőforrás gazdálkodás körébe tartozó döntéseket.
4. A szükséges változtatások előfeltételeként biztosítani kell a közoktatás – iskolarendszerű szakképzésre is kiterjedő – egységes ágazati irányítását és a döntés-előkészítésben közreműködő, a legfontosabb érdekcsoportok és az oktatási szakma képviseletét biztosító testületek helyreállítását.
5. Az intézményi autonómia biztosítása automatikusan maga után vonja a tulajdonosi irányítás, a helyi hálózatirányítás és a finanszírozás rendszereinek decentralizációját. A központi kormányzat ennek megfelelően nem gyakorolhat tulajdonosi döntési jogokat, e szerepet az önkormányzatok helyi kötelező társulásainak kell ellátnia.
Radó Péter: Program a lerombolt közoktatási rendszer helyreállítására (1.)
6. Mivel az decentralizált irányítási rendszer létrehozása egy hosszabb, jelentős mértékben ma még nem kidolgozott közigazgatási és közfinanszírozási reform kereteitől függő folyamat, szükség van egy átmeneti, a jelenlegi tankerületi irányítási rendszer társadalmasításán (az önkormányzatok és iskolahasználók döntéshozatalban való részvételének és az iskolák intézményi autonómiájának biztosításán) alapuló rendszer létrehozására.
7. Mivel az óvodák és az iskolák autonómiájának helyreállítása a jelenleginél sokkal nagyobb keresletet generál a tanulók, pedagógusok és oktatási intézmények számára nyújtott szakmai támogatások iránt, tudatos és aktív kormányzati politikákra van szükség egy keresletvezérelt szolgáltató rendszer kapacitásainak gyors növelése érdekében.
8. Szükséges pénzügyi források: a gazdálkodási autonómia első lépése az egyes oktatási intézmények költségvetésének elkülönítése, amely csak a visszatérő működési kiadások több száz millió forintos „felbruttósítása” után történhet meg. Hasonló nagyságrendben igényel pluszforrást a szakmai szolgáltató rendszer (tankönyvkiadás, pedagógus-továbbképzés stb.) kapacitásainak bővítése is. Mindemellett forrásokat igényel az intézményi pedagógiai programok és az iskolafejlesztési tervek elkészítésének szakmai támogatása is.
A kudarcot valló tanulók számának csökkentése
9. A rugalmas, az egyes gyermekek eltérő fejlődési üteméhez alkalmazkodó iskolakezdés rendszerének helyreállítása, valamint az ezzel kapcsolatos szülői döntések támogatását szolgáló hálózat megerősítése.
10. A tankötelezettség korhatárának 18 évre emelése minden a középfokú oktatásba belépő tanuló számára, a lemorzsolódás megelőzését szolgáló jelzőrendszer kötelező létrehozása minden középfokú iskolában.
11. Differenciált fejlődésvizsgáló értékelési rendszerek alkalmazásának általánossá tétele az első hat évfolyamon, egyéni tanulási tervek készítése minden, a tanulásban kudarcot valló, a fejlődésben lemaradó gyermek számára.
12. Tanítási-tanulási idő felszabadítása az első hat évfolyamon a differenciált és személyre szabott fejlesztés számára a három alapvető kompetenciaterületen.
13. Egységes és minimális kompetenciakövetelmények (standardok) rögzítése és ezen alapuló összegző célú, minden tanuló számára kötelező központi kompetenciatesztek az általános oktatás nyolcadik évfolyamának végére.
14. Diagnosztikus célú kompetenciatesztek a hatodik évfolyamon, ezen alapuló kötelező iskolafejlesztési tervek megalkotása és megvalósítása.
15. Alapvetően a diagnosztikus és összegző tesztek eredményein alapuló intézményi önértékelés, külső intézményértékelés és az iskolavezetők tulajdonosi egyéni teljesítményértékelésének bevezetése.
16. Szükséges pénzügyi források: a pedagógiai értékelési rendszerek fejlesztését és használatba vételét szolgáló fejlesztések finanszírozása, az egyéni tanulási terveken alapuló fejlesztés és az iskolafejlesztési tervek megvalósításhoz szükséges szakmai feltételek megteremtését szolgáló finanszírozás.
A szociális szelekció mértékének erőteljes csökkentése
17. Mivel a szociális szelekció és az etnikai szegregáció számára a helyi iskolahálózatok szétaprózottsága biztosít tág teret, az ideiglenes helyi fenntartó szervezeteknek helyi-kistérségi intézményhálózat átalakítási programot kell készíteniük, amely tulajdonosi háttértől függetlenül kiterjed minden, az adott területen működő közoktatási intézményre.
18. A tervek elkészítése során kiemelt szempontokként kell érvényesíteni a kapacitások és a tanulólétszámok közötti egyensúly biztosítását, a szelekció csökkentését, a közösségi kontroll biztosítását, a megfelelő pedagógusellátottság biztosítását, az ideológiai szempontból semleges oktatáshoz való hozzáférés lehetőségének biztosítását, valamint a többcélú intézmények létesítésének lehetőségét.
19. Központi kormányzati programot kell indítani a helyi-területi intézményhálózat átalakítási programok költségeinek finanszírozására és szakmai támogatására, valamint a tervek és azok megvalósítása értékelésére. A központi oktatásirányítás számára biztosítani kell azokat az eszközöket, melyek segítségével kikényszeríthetik az átalakítás alapjául szolgáló szempontok érvényesítését.
20. Az egyházi és nem egyházi magánintézményekre – amennyiben a közoktatási feladatellátás alapján normatív költségvetési támogatásban részesülnek – nem vonatkozhatnak más működési és finanszírozási szabályok, mint a helyi fenntartó szervezetek, illetve később az önkormányzati társulások által működtetett intézményekre.
21. Helyre kell állítani a beiskolázási körzetek 2007-ben érvényes szabályozását. Normatív költségvetési támogatásban csak olyan oktatási intézmény tulajdonosa részesülhet, amely rendelkezik megállapított, más intézményekét nem átfedő beiskolázási körzettel.
22. A központi költségvetés a megszűnő iskolák tulajdonosai számára csak a felmenő rendszerű kivezetés idejére biztosíthat tanulólétszám alapú finanszírozást. Központi fejlesztési forrásokból kizárólag olyan iskolák részesülhetnek, melyek a helyi intézményhálózat racionalizálási programjában befogadó iskolaként szerepelnek.
23. A korai szelekciós pontok számának csökkentése érdekében a nyolc évfolyamos szerkezetváltó iskolákat át kell alakítani hat évfolyamossá.
24. Törvényben meghatározott kivételektől eltekintve az általános iskolák első hat évfolyamán nem lehet tagozatokat indítani.
25. A szociális szelekció visszaszorítását szolgáló változtatásokhoz szorosan kapcsoló roma deszegregációs program elindítása, a roma tanulók számára célzott megerősítő intézkedések alkalmazása.
26. Szükséges pénzügyi források: a befogadó iskolaközpontok célzott fejlesztését szolgáló program stabil finanszírozása, valamint a deszegregációs program és a sajátos nevelési igényű tanulók habilitációját/rehabilitációját szolgáló szakmai szolgáltató rendszer helyreállításának finanszírozása.
A pedagógushiány mérséklése
27. A pedagógusbérek felzárkóztatása a mindenkori diplomásátlagbérhez, a bérszint fennmaradását szolgáló automatizmus kialakítása.
28. Pályaelhagyó és nyugdíjas pedagógusok visszafoglalkoztatását, valamint a pedagógusképzésbe való belépést szolgáló ösztönzők alkalmazása.
29. A pedagógusok munkáját segítő (NOKS) alkalmazottak számának és fizetésének jelentős emelése.
30. A helyreállított intézményi autonómia keretei között a pedagógusok szakmai autonómiájának helyreállítása, adminisztratív állami ellenőrzésük csatornáinak felszámolása (például az intézményi elektronikus naplók, a tanulástámogató online platformok és a közoktatási információs rendszer szétválasztása).
31. A tanulók óraterhelésének csökkentésével párhuzamosan a pedagógusok munkaterhelésének jelentős és fokozatos mérséklése, a felszabaduló munkaórák az iskolák által biztosított tanulási lehetőségek gazdagításába, az egyéni fejlesztésbe és a pedagógusok professzionalizálódását szolgáló tanulásba csatornázása.
32. A közoktatási ágazati humánerőforrás-gazdálkodási rendszer teljes újragondolása, az előmeneteli rendszerhez kapcsolódó állami minősítés és központi kritériumokon alapuló teljesítményértékelés megszüntetése, intézményi autonómiához illeszkedő teljesítményértékelési rendszer kidolgozása.
33. Szükséges pénzügyi források: a pedagógusok és az iskolák más alkalmazottai béremeléséhez szükséges források, valamint a képzési/átképzési programok finanszírozása.
Egy közoktatási reform előkészítése
Az oktatási reformmal kapcsolatos kétlépcsős megközelítés lehetővé teszi, hogy a közoktatás által követett tanulási célokat, az oktatás pedagógiai szerkezetét, a tartalmi szabályozás, a minőségértékelés és a szakmai szolgáltató rendszereket, valamint a mindezekre épülő fejlesztéspolitikát már a „helyreállítási” szakaszban megváltozott intézményi keretek között, az „államkonzervatív” rendszer által létrehozott és bejáratott intézmények tehetetlenségi erejének semlegesítése után lehessen újragondolni és tervezni. A reform előkészítését szolgáló kutatások, elemzések, a tervezés, valamint az ezeken alapuló intenzív szakmai és társadalmi konzultációs folyamat megnyitja annak lehetőségét, hogy a tervezési és döntési folyamat tényekhez és nemzetközi referenciákhoz kapcsolódó módon, a megvalósíthatóság alapvető feltételeit megteremtve történjen.
Egy oktatási reform előkészítésének alapvető aspektusai a következők:
Iskolaszerkezet. Olyan iskolaszerkezet kialakítására van szükség, amely
egységes, annak érdekében, hogy csökkentse a formális szelekciós pontok számát, nem biztosít korábbi kilépési pontokat;
úgy biztosítja az egységes 12 évfolyamos tartalmi szabályozás intézményi kereteit, hogy az iskolai kezdőszakban komprehenzív, a felső-középfokon azonban már lehetővé teszi a gazdag programkínálatot.
Tartalmi szabályozás. Olyan tartalmi szabályozási rendszerre van szükség,
amely által a középpontba állított tanulási célok a későbbi tanulás sikerességét biztosító kompetenciák, adaptív/transzverzális készségek (mint például problémamegoldás, kreativitás, szociális készségek), valamint globális munkaerőpiaci küszöbkompetenciák (például digitális kompetenciák, angol nyelv, interkulturális kommunikáció);
amely a minimális közös tanulási célok és tartalmak rögzítésével tág teret biztosít az iskolák pedagógiai programjainak megalkotása számára anélkül, hogy a felső középfokú oktatás előtt lehetőséget biztosítana eltérő tagozatok indítása számára;
amely biztosítja a folyamatszabályozó és kimeneti szabályozó eszközök közötti egyensúlyt, s amelyben a kimeneti szabályozók (kompetencia standardok) biztosítják az összegző célú külső mérések és az érettségi vizsga alapját;
Külső tanulói értékelés. A jelenlegi külső tanulói teljesítménymérés és vizsgarendszer újragondolása oly módon, hogy ezek az eszközök elsősorban az iskolák szakmai elszámoltathatóságát szolgálják, valamint informálják az iskolafejlesztést és az ágazati fejlesztéspolitikát.
Minőségértékelés. Összekapcsolt intézményi önértékelés és külső független intézményértékelési rendszer létrehozása, melyben az utóbbi elsősorban nem elszámoltathatósági, hanem az intézményi önértékelést informáló (támogató) funkciót tölt be. Ezt egészíti ki a közoktatás információs rendszerének fejlesztése.
Szakmai szolgáltató rendszer. Keresletvezérelt, szektorsemleges és minőségbiztosított, a tanulók, pedagógusok, iskolák és helyi irányítók szakmai támogatások iránti szükségleteihez rugalmasan alkalmazkodó szakmai szolgáltató rendszer kialakulásának támogatása, amely magában foglalja a tankönyv- és taneszközpiacot, a pedagógus továbbképzési rendszert, a tanulástámogató szolgáltatásokat, valamint a szakmai- és szakszolgálatokat.
(Az oktatáskutató szerző tanulmányának első része a november 16-i Szép Szóban jelent meg.)
CsatornábaA diplomaták Andrássy Gyula Köre, a közgazdászok Hetényi István Köre és a jogászok Szalay László Köre szakpolitikai nemzeti minimumok megfogalmazása mellett döntött a gazdaság, az oktatás, a nemzetbiztonság, a külpolitika, a jogállam stb. szakterületein. Ezek a „minimálprogramok” egy mélyebb és kiterjedtebb, összefüggő szakpolitikai helyzetleírás és program alapjául szolgálhatnak. Radó Péter írása e kezdeményezés keretein belül készült.
